Megfogadtam, hogy ez az ember külön fejezetet kap a blogomban, de eddig még nem volt alkalmam leülni és hozzáfogni a megírásához, most azonban egyedül hagyott a család a farmon, úgyhogy úgy érzem, itt az idő...
Ez a kedves idős úr egy nyaraláson ismerkedett meg Silvana nagyival, és mivel nemrég halt meg egy közös ismerősük, és hazafele tartott, a nagyi úgy gondolta, megszállhatna itt egy éjszakára, hogy kipihenje magát. Egy éjszaka... Csodálkoztam is, hogy amikor én kérdeztem meg az öreget, mennyi ideig marad, azt mondta:"Nem tudom... A világ összes ideje az enyém! Talán két hét, talán négy..." Gondoltam, milyen aranyos, a nagyi jól érzi magát vele, marasztalta... Hát látszik, hogy nem tudok olaszul, nem értettem, ki mit mondott kinek, s milyen dráma zajlott a háttérben... Bácsikámat ugyanis marasztalta a rosseb, sőt már a második nap jelezték neki, hogy talán indulnia kéne, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy de hát itt olyan jól alszik, meg minden... Hozzáteszem, az anyuka szobájában! Ajándék, köszönet semmi, csak hiszti, ez miért nincs, az miért nincs, az utsó napján (5.) kiakadt, hogy miért nincs reggeli keksz, aztán mikor a őröndjeit segített Roberta berakni a kocsiba, ott volt vagy egy raklapnyi... Hát ennyit róla, és érezhetően sértődött volt, hogy mennie kellett. Aztán még egyszer felhívta a nagyit otthonról, hogy: Ó, a Te meghívásod miatt útvonalat változtattam, és most nem volt hol megállnom már hazafele...
Plusz gyönyörűség, hogy a közös ismerős temetésére az anyuka vette meg online a virágokat, amelyekből majdnem "elfelejtette" kifizetni a részét, de a régi nyaralós ismerősöknek már azt mondta, ő vette őket, így neki kell fizetni...
Egy 80 éves kurafi, kedves idős úrnak álcázva... De legalább holland emberrel néztem a holland-spanyol döntőt - már nem is bánom, hogykikapott ez a nemzet: a focistáik agresszív csalók voltak, ő meg... Francesco! (A név immár fogalom a Gallina-Bognetti házban)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése